Téli túzokfelmérés | Nagyszalonta, Románia

Január a túzokszinkron hónapja. A téli túzokszámlálást egyidejűleg ejtik meg a szakemberek az összes Közép-Európában található túzok élőhelyen (Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Szerbia) annak érdekében, hogy elkerüljék a duplán számolást az esetleges „bolyongó” példányok esetében.

A szakirodalomból tudjuk, hogy a hideg évszak felébreszti a túzokokban a vonulási ösztönt. Annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben hidegebb volt és a hó is megmaradt, a túzokok nem mentek el Szalonta környékéről, így meg tudtunk figyelni harminchét példányt. Ebben az időszakban a túzokok nagyobb csapatokba gyűlnek össze, amelyek együtt mozognak és táplálkoznak. Így növelik a túlélési esélyeiket.

A túzokok - sok madárfajtól eltérően - nem rendelkeznek farcsík miriggyel, ami biztosítaná számukra a vízhatlan tollazatot. Ugyanakkor a téli csapadék negatívan befolyásolja mind a hőháztartásukat, mind a repülési képességüket. Éjszaka, amikor a madarak mozdulatlanul álldogálnak, a rájuk olvadó hólé átnedvesítheti a tollazatukat, és így hőt veszítenek.

Nem véletlen, hogy telente őzek társaságában látjuk a túzokokat. A vastag hótakaró megnehezíti azt, hogy a madarak táplálékhoz jussanak, ugyanis nem képesek önmaguk kikaparni a hó alól legjellemzőbb téli táplálékukat, a repceleveleket. Ebben játszanak közre az őzek.

Úgy tűnhet, a tél kegyetlenebb a többi évszaknál, de a túzokok világában nincs könnyű periódus. A fajvédelem (középfeszültségű vezetékek földbe helyezése) és monitoring (felmérések és időszakos megfigyelések) ellenére tisztában vagyunk azzal, hogy minden évszakban, minden nap számtalan veszély leselkedik rájuk. Éppen emiatt értékeljük még jobban országunk egyedüli, kis túzokállományát.

Fotók és szöveg: “Milvus Csoport” Egyesület